Leginkább részeg vagyok. Egy italos fiú. Köznyelven szólva mocskos alkoholista. Minden piás próbálja megmagyarázni, hogy ő miért szorongat vodkás üvegeket. Én nem. Én pontosan tudom miért csinálom. Mert egyszerűen éteri boldogságot nyújt mikor tündérszárnyaival körbefon, majd felemel a csillagos egekig.
Itt rólam nem lesz szó, itt egyetlen szereplő van, az alkoholizmus, ő van porondon, én ebben csak egy bábu vagyok. Én nem számítok. Egy vagyok az 1 millió magyar társunkból, akik a világukról se tudnak és semmi más nem érdekli őket, csak az esti narkózis.
Alkoholistának lenni életforma. Ugyanolyan mint mondjuk párkapcsolatban élni. Az alkoholizmus ugyanis viszony. A pia olyasmi mint egy kutya, mármint hasonlóan hűséges hozzád és nem hagy el sosem. De eközben a legordasabb szerető, aki módszeresen készít ki és épít le. Etéren inkább egy nőre hasonlít.
Mit szeretnék végülis?
Meg akarom mutatni Csodaországot, aminek az ajtójához a pia a kulcs.
Kalandra fel!